Támogatóink:

Ünnepi beszéd március 15-én

Fotó: Péterfi Sándor„…mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.(2Kor 12,14)

Tisztelt polgármester úr!

Tisztelt nagykövet úr!

Ünneplő testvéreim!

Minden nemzeti ünnepnek kettős arca van: egy, mely a múltba néz és egy, mely előre tekint a jövendőre. Minden nemzeti ünnep egyszerre vég és kezdet. Egy lezajlott esemény, egy, a mindennapok szürkeségéből, gondjából kiemelkedő kinyilatkoztatás, kivételes pillanat és az ebből az emlékezésből, szembenézésből merítkező új remény, új lendület.

Ebben a kettősségben és az apostoli szellemben szólítlak meg ma, március 15-én: nem azt keresem, ami a tiétek, amihez jogotok és jussotok van – az ősök örökségét, hitét, vérét, áldozatát, lendületét, hanem titeket kereslek – a jog és juss haszonélvezőit, megélőit, éltetőit. Nem az ifjúság forradalmi lendületét, hanem az eke szarvát megfogó és a barázdába beálló ember öntudatos hitét és munkáját keresem az Úr 2017-ik esztendejének márciusában, e közös együttlétben, mely jóllehet az ünnepből táplálkozik, de túlmutat azon.

A magyar nemzet 1848-1849-es forradalma nemcsak a szabadságvágy és lelkesedés csodája, hanem amint azt éppen Háromszék önvédelmi harca mutatja, az összefogás és a kitartó szervezőmunka eredménye is.

A nemzeti és polgári szabadság ügye akkor töltötte be igazán a lelkeket és elméket, akkor vált valósággá, amikor közügyé lett. Akkor, amikor a „szék minden polgára jogban és kötelességben egyenlőként” vállalta fel a részét az önvédelmi harcban. Akkor, amikor a belső ellentéteket felülírta egy szent cél és megszületett az összefogás, a közös akaratban gyökerező harc és munka, melyben mindenki megtalálta helyét, hangját, szerepét és vállalta azt, akár élete árán is.

A mai ünnepi műsor előtt felavatásra került Berde Mózsának, Háromszék kormánybiztosának és a Magyar Unitárius Egyház nagy jótevőjének a szobra. Méltó, hogy Háromszék népe és az unitárius egyház megemlékezzen nagy szülöttjéről, de még inkább fontos, hogy szellemiségét, munkáját, az által gyűjtött kincseket – nemzeti és egyházi vonatkozásban egyaránt – megtartsuk és gyarapítsuk gyermekeinknek.

Berde Mózsa, az 1848-14-849-es forradalom egyik politikai vezetőjeként azt a csendes és egyáltalán nem látványos szervezői munkát végezte el, mely elengedhetetlennek bizonyult Háromszék önvédelmének harcában. Berde Mózsa, a Magyar Unitárius Egyház jótevőjeként pedig vagyonát az ifjúság nevelésére, a kolozsvári és keresztúri unitárius kollégium alapítására áldozta. Mert minden nemzedékben szükség van az ifjúság forradalmi lendületére, de szükség van a felnőtt józanságára, munkájára, áldozatára. Szükség van a felejthetetlen mondatokra, hősies cselekedetekre, áldozatokra, de szükség van a mindennapokban tudatosított kötelességek vállalására, a csendesen elvégzett munkára, a naponkénti, sokszor szürkének tekintett és észre sem vett áldozatokra. Mert ez is forradalom.

Ez ünnepi órában, amikor a lelkesedés, az öröm, a büszkeség tölti be szívünket, ha az örökségünket, jussunkat számbavesszük, vegyük számba tartozásainkat is.

Első és legnagyobb tartozásunk a gyermekeinké, a második a nemzeté, a harmadik az Istené. Tartozunk gyermekeinknek az őseink földjével, az anyanyelvünkkel, a szabadságunkkal, egy biztos jövendővel. Tartozunk a nemzetnek a jogaink érvényesítésével, a kötelességeink vállalásával, az összefogással minden olyan szent cél érdekében, mely közösségünk megmaradását és gyarapodását szolgálja. Tartozunk Istennek, hogy az ő gyermekeiként a hit, az igazság, a szabadság és a szeretet éltetőiként törekedjünk munkatársai lenni.

És mindezek mellett, tartozunk a világnak is, melynek elődeink 1848-1849-ben, de 1956-ban is megmutatták a Példabeszédek írójának szavaival, hogy : „az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz…” (Péld. 4,18)

1849 első felében, Matthew Arnold angol költő így fogalmazott A magyar nemzethez című szonettjében:

„Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,

Hulljon le lánc és béklyó-garmada,

Légy a világ élesztő harmata!

Szárazföldön légy mása a görögnek,

Ki Szalamisz szikláin nem törött meg,

Te légy, te a legyőzhetetlen Armada.”

Ünneplő testvéreim! 2017. március 15-én, fejet hajtva elődeink áldozata előtt, vállaljuk, hogy ott leszünk, amikor megszólítanak, éltetjük a lelket, végezzük a munkát, és törekedünk jussunkat megőrizni és gyarapítani, hogy ha nem is a nagyvilág, de szülőföldünk, nemzetük élesztő harmata, újjászületésének, gyermekeink jövendőjének csendes forradalmárai legyünk.

Ebben segítsen minket az Isten.

Bálint Benczédi Ferenc

püspök

Sepsiszentgyörgy, 2017. március 15.