Támogatóink:

EGYHÁZTÖRTÉNETI ÁTTEKINTŐ

1510–1520. Dávid Ferenc Kolozsváron született, születésének évszámát nem ismerjük pontosan. Apja a szász nemzetiségű Hertel Dávid, anyja valószínűleg magyar. Nevét az akkori humanista szokás szerint apja keresztneve után Franciscus Davidisként jegyzi; magyar nyelvű környezetben a Dávid Ferenc névalakot is használja.

1545–1551. A kolozsvári, gyulafehérvári és brassói iskolák elvégzése után Dávid Ferenc külföldi tanulmányokat folytat a wittenbergi és az Odera menti frankfurti egyetemen. A teológia és a bölcsészet terén kiváló tudást szerez, és megismeri a reformáció eszméit.

1551–1555. Hazatérése után Besztercén iskolaigazgató, Petresen lelkész, majd Kolozsváron 1553-tól iskolaigazgató. Az első magyar protestáns főiskola rektora, segítőjének Basilius Istvánt választja. 1555-ben választás eredményeként Kolozsvár főlelkésze lesz. Ettől kezdve az Erdélyben kibontakozó reformáció egyik vezéregyénisége.

1555. A széki zsinaton Dávid Ferenc az erdélyi reformáció elismert teológusaként Stancaróval, az olasz szabadgondolkodóval vitázik a megváltás tanáról. A zsinat határozatainak megvédésére írja meg és adja ki Dialysis címen első latin nyelvű munkáját.

1563. Giorgio Biandratta olasz antitrinitárius (szentháromság-tagadó) orvos Erdélybe jön, ahol a fejedelem orvosaként és belső tanácsosaként vezető szerepet vállal az erdélyi hitújítás küzdelmeiben.

1566. január 20-án a kolozsvári főtéri templom szószékén mondja el Dávid Ferenc az első unitárius szellemű prédikációját.

1566. április 24–27. Az első gyulafehérvári hitvitán Dávid Ferenc és Méliusz Juhász Péter Isten egységének és háromságának kifejezésbeli kérdéséről vitáznak. Jelen van János Zsigmond fejedelem is.

1567. János Zsigmond átadja Dávid Ferencnek a gyulafehérvári nyomdát, és ezáltal elősegíti a reformáció terjesztését. Dávid Ferencnek még ebben az évben két magyar (Rövid magyarázat, miképpen az Antikrisztus az igaz Istenről való tudományt meghomályosította; Rövid útmutatás az Istennek igéjének igaz értelmére) és egy latin nyelvű munkája jelenik meg (Refutati scripti Petri Melii), közülük a legjelentősebb a Rövid magyarázat. Ebben az unitárius reformáció hitelveit fejti ki a Biblia alapján.

1568. január 6–13. Az erdélyi országgyűlés Tordán – a világon először – törvénybe foglalja a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ez a határozat a korabeli Európában példátlan módon tette lehetővé a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást, s ezzel az erdélyi unitárius egyház megalapításához és állami elismeréséhez vezetett. A törvény előkészítésében Dávid Ferencnek fontos szerepe volt.

A tordai országgyűlés vallásügyi határozata:

„Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”

Március 8–18. A második gyulafehérvári hitvita után az erdélyi magyar egyház elveszíti helvét – későbbi fogalomhasználattal: református – jellegét, és túlnyomóan az újonnan bevett vallás követője lesz. A hitvita következményei az unitáriusok győzelmét valószínűsítik. A hagyomány szerint a hitvitáról hazatérő Dávid Ferenc az akkori Tordai utca szegletén levő kerek kőre állva mond beszédet, amelynek hatására Kolozsvár lakosságának nagy része unitárius vallásra tér. (Ez a hagyományunkra emlékeztető kerek kő a kolozsvári belvárosi unitárius templomban látható.)

Ebben az évben Dávid Ferenc irányításával Hoffhalter gyulafehérvári nyomdájában több teológiai munka is megjelenik. Ezek közül a legfontosabbak: De Falsa et vera unius Dei cognitione (Az egy Isten hamis és igaz ismeretéről) és Az Szent Írásnak fundamentumából vett magyarázat.

Kolozsváron a magyar és a német (szász) unitáriusoknak közös, kétnyelvű egyházközsége és istentisztelete van. A városi tanács tagjai unitáriusok voltak.

1569. Az év elején Heltai Gáspár kolozsvári szász lutheránus prédikátor, magyar író, bibliafordító és nyomdász Dávid Ferenc követője, munkatársa lesz.

Október 20–25. között Nagyváradon magyar nyelven tartanak hitvitát, hogy azt a nép is érthesse. A hitvita jegyzőkönyvét Dávid Ferenc 1570-ben adja ki Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában. A hagyomány szerint a hitvitát követően mintegy háromezren csatlakoznak Dávid Ferenc vallásához.

1570. Ettől az esztendőtől kezdve több mint két évtizeden át számos külföldi szabadgondolkodó és háromságtagadó teológus talál menedéket Erdélyben: Johann Sommer, Adam Neuser, Christian Francken, Jacobus Paleologus, Mathias Vehe-Glirius és mások. A menekültek patrónusa Gerendi János és köre, akik szinte valamennyi menekültet vendégül látnak, és tanaikat többé-kevésbé beépítik eszmevilágukba.

1571. január 6–14. Az erdélyi országgyűlés Marosvásárhelyen megerősíti az 1568. évi tordai országgyűlés vallás- és lelkiismereti szabadságot kinyilvánító határozatát. Ettől az esztendőtől kezdődően az unitárius vallás recepta religióvá (bevett felekezetté) válik Erdélyben.

Március 14-én meghal János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. János Zsigmond halála után Dávid Ferencnek két fontos munkája jelenik meg: Az egy ő magától való felséges Istenről és az ő igaz fiáról, a názáreti Jézusról és Az egy Atya Istennek és az ő áldott szent fiának, a Jézus Krisztusnak istenségéről igaz vallástétel.

Báthory István, Erdély új fejedelme, a katolikus egyház restaurációjára és az unitarizmus visszaszorítására irányuló valláspolitikát vezet be. A gyulafehérvári nyomdát elveszi az unitáriusoktól, majd 1571 szeptemberében bevezeti a cenzúrát. Ennek értelmében a fejedelem megtiltja a régi vagy új írók vallásos munkáinak engedély nélküli kiadását és terjesztését. A következő évben érvénybe lépteti az ún. innovációs törvényt, mely szerint tilos minden újabb vallási reform, az újítókat pedig maga a fejedelem bünteti meg.

1574. Az első unitárius mártír halála: a nagyharsányi (Baranya, Magyarország) hitvitában részt vevő Alvinczi György unitárius prédikátort – vallási ellenfelei kérésére – a török hatóságok halálra ítélik és kivégzik. Az unitárius hitelvek Magyarországra is átterjednek.

1576. január 28. A medgyesi országgyűlésen Dávid Ferenc unitárius püspöki tisztségét hivatalosan is elismerik, és ezáltal megerősítik az unitárius egyház püspökválasztói jogát.

1578. március. Dávid Ferenc Tordára zsinatot hív össze, amelyen 322 lelkész vesz részt. Itt fogadják el a szabad vizsgálódás és prédikálás (communis profetia) elvét, mely szerint senki nem vádolható és ítélhető el az innovációs törvény megsértéséért, ha olyan kérdéseket vizsgál, amelyekről még nem született zsinati döntés.

1579. június 1–2. A Gyulafehérváron tartott országgyűlés az innovációs törvény megsértésével vádolja Dávid Ferencet. Dávid Ferenc a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanítja, hogy az ember Jézust nem kell imádni. Ez a tanítás nem újítás, szükségszerűen következik az egy Istenről vallott hitfelfogásból. Giorgio Biandratta azonban hitújítóként bevádolja őt a fejedelemnél, aki eltiltja a prédikálástól, és házi őrizet alá helyezi. A súlyos beteg Dávid Ferencet az országgyűlés újítás címén elítéli: „A fenséges fejedelem megértette ezt az egész ügyet; megértette, hogy te [Dávid Ferenc] agyad vezetése szerint az Egyház véleményét semmibe véve, ebbe az istentagadásba, átkos és hallatlan káromlásra vetemedtél, és az ország határozatai ellen nyilatkoztál és újítottál; Ő magassága tehát veled szemben, érdemed szerint példás büntetést szab ki, mert másokat is az ilyen rajongó újításoktól vissza kell riasztani. Azalatt a fenséges fejedelem őrizet alatt fog tégedet tartani, amíg felőled másképp [nem] határoz”. Dávid Ferencet Déva várába zárják, ahol négy és fél hónapi szenvedés után 1579. november 7-én meghal. Halálának körülményei és temetési helye ismeretlenek.

1582–1587. Bogáti Fazekas Miklós lelkész verses bibliafordításokat készít, amelyek az Ószövetség költői részleteit tolmácsolják magyarul. A históriás énekeiről is ismert szerzőt az irodalomtörténet a Balassi Bálint előtti irodalom első modern költőjeként tartja számon.

1592. Enyedi Györgyöt, a 16. század egyik kiváló tudósát, szépíróját és teológusát püspökké választják. Életműve az Explicationes locorum veteris et novi testamenti, ex quibus trinitaris dogma stabiliri solet című munka 1598-ban jelenik meg és 1619-ben adják ki a Toroczkai Máté által készített magyar fordítását. A szóban forgó munkának itthon sok példányát nyilvánosan elégetik a vallási türelmetlenség következtében, de Európa-szerte olyan nagy érdeklődést vált ki, hogy Gröningenben 1670-ben másodszor is kiadják. A magyar irodalomtörténetben főleg Gismunda és Gisquardus históriájának verses fordítása teszi emlékezetessé nevét.

1600. A lécfalvi országgyűlés vallásügyi határozatában találkozunk először vallásunk hivatalos unitárius elnevezésével (unitaria formában). Egyházunk 1638-tól önazonossága meghatározására következetesen ezt az elnevezést használja. Nyomtatványainkban gyakran párhuzamosan fordul elő a két alakváltozat, 1700-tól kezdődően pedig a magyar unitárius elnevezés fokozatosan kiszorítja az unitariát.

1618. november 11. Az erdőszentgyörgyi zsinaton az unitárius egyház elhatárolja magát a szombatosságtól. Ez a mozgalom a 16. század végén jelentkezik Erdélyben. Alapítója a hagyomány szerint Eőssi András volt. A mozgalom szellemi vezére és magvetője Mathias Vehe-Glirius. Szervezője és tanainak kifejtője Péchi Simon a 17. század elején. A szombatosságot újítás címén a fejedelmek üldözik.

1638. Az unitáriusokra rákényszerítik az ún. dési egyezséget, amely arra kötelezi őket, hogy Jézust isteni tisztelettel imádják, a kisgyermekeket az Atya, Fiú, Szentlélek nevében kereszteljék, vallási könyveiket bocsássák fejedelmi cenzúra alá. A szombatosság elnyomása címén megkezdődik az erőszakos térítés és a templomok elvétele. Egy-egy falu népének a naponta háromszori megszámlálása azt eredményezi, hogy estére az emberek többsége áttér a református vallásra, így az ún. többségi rész törvényével sok unitárius templomot elvesznek.

1660. A lengyelországi unitáriusok gyászéve. Az 1658. évi országgyűlés az ellenreformáció sugalmazására kimondja, hogy az unitáriusok 1660. július 10-ig térjenek át a katolikus vallásra, vagy hagyják el az országot. Sokan áttérnek, egy részük azonban hazáját elhagyva Poroszországban, Svájcban, Németalföldön és Angliában talál menedéket. Egy nagyobb csoport Erdélybe menekül, itt az unitáriusok testvéri szeretettel fogadják őket. Legtöbben közülük Kolozsváron telepednek le, önálló lengyel unitárius egyházközséget szerveznek, amely 1793-ig áll fenn, azután beolvad a magyar unitárius egyházközségbe.

1691. A Lipóti Diploma kihirdetése után megindul a Habsburgok által hivatalosan támogatott ellenreformáció, amelynek célkitűzései között ott szerepel az unitárius egyház megsemmisítése is. A katonailag is támogatott elnyomás több mint százötven évig tart, és egyházunkra súlyos megpróbáltatásokat hoz. Elveszik iskoláink és templomaink egy részét, a közhivatalokból kizárják a protestánsokat, továbbá sok más hátrányos megkülönböztetésben részesítenek.

1696. Kmita Andrásné Wilhelm Krisztina adományából újabb unitárius nyomda létesül Kolozsváron, amit aztán a főtéri templom visszafoglalásakor más egyházi javainkkal együtt 1716-ban elkoboznak.

1697. Kolozsvár nagyobb része, a nagytemplom és a piactéri főiskola is leég május 6-án. Az újjáépítés a németalföldi protestánsok segélyével válik lehetővé. A gyűjtés érdeme Kolozsvári Dimény Pál rektort illeti.

1716. A Habsburgok katonai erővel elfoglalják a kolozsvári, tordai, dési és több más templomunkat, a hozzuk tartozó javakkal együtt. Ilyen foglalások Erdély-szerte történnek. Kolozsváron az unitáriusok közel nyolcvan évig csak magánházakban tarthatnak istentiszteletet. 1718-ban a kolozsvári piaci főiskola helyiségeit is elveszik.

1737. Az 1716–1737 közötti időszakban az egyház összegyűjti belső erőit, anyagilag, közigazgatásilag újraszervezi magát. A világiak az egyház megmentésére összefognak, két főgondnokot választanak, és közös tanácsot létesítenek az egyháziakkal. Ez évben választják püspökké Szentábrahámi Lombárd Mihályt, aki egyházunk megmentéséért gondviselésszerű munkát végez. Ő írja meg latin nyelven az első rendszeres unitárius hittant A keresztény teológia rendszere címmel, amelyet félszáz évvel később a császári udvar is példaértékűnek minősít nyitottságáért és szerénységéért.

1767. Kénosi Tőzsér János latin nyelven írni kezdi a Historia Ecclesiastica Transylvano unitaria (Az Erdélyi Unitárius Egyház története) című összefoglaló munkáját, amelyet halála után Uzoni Fosztó István folytat, majd az ő halálát követően Kozma Mihály és fia egészít ki. Az Uzoni Fosztó István neve alatt ismert munka nélkülözhetetlen forrása az unitárius történetírásnak. Márkos Albertnek az 1940-es években készült magyar nyelvű fordítása nyomtatásban 2005-ben, illetve 2009-ben jelent meg, két kötetben, egyházi kiadásban.

1773. Agh István püspök és Kovácsi Tamás főjegyző kihallgatásra jelentkezik a Kolozsváron tartózkodó József trónörökösnél. A püspök ismerteti az unitáriusokat ért sérelmeket és bántalmakat. A hagyomány szerint a kihallgatás során a későbbi császár a következő nyilatkozatot teszi: „Mi azt mondjuk, hogy senki sem üdvözülhet, aki nem él a római hitben, de nem lenne rossz megengedni azt a képességet, hogy mindenki választhassa azt az utat a mennybemenetelre, amely neki tetszik.”

1781. A Türelmi rendelet megjelenési éve. II. József ezzel a rendelettel az ellenreformáció önkényeskedését, a katolikus egyház egyeduralmát kívánja korlátozni, és a felekezetek közötti békét szolgálni.

1785. A presbitérium (keblitanács) megalakulására vonatkozó egyházi törvény kiadásának éve, amely az egyházközségek vezetésébe a hatékonyabb igazgatás érdekében bevonja a világiakat is. Ekkor szövegezik meg az egyházközségi törvényeket.

1786. Lázár István rektort püspöknek választják. Püspöksége idején közel ötven új unitárius templom, torony és iskola épül, nagyrészt a hívek önkéntes adakozásából. Sok helységben azonban csak a lakott területen kívül engedik meg az unitárius templom építését.

1791. Suki László, a (kolozsvári) főiskola első gondnoka, végrendeletében minden vagyonát az egyháznak és a főiskolának hagyja. Ez az alapítvány teszi lehetővé a főiskola új épületének felépítését. Suki László személyében a 18. századi legnagyobb jótevőnket tiszteljük.

1793. A homoródalmási zsinat, P. Horváth Ferenc főgondnok javaslatára egy középfokú („a retorikáig tanító”) egyházi iskola felállítását határozza el Székelykeresztúrra. Az iskola közadakozásból épül fel, és 1804-ben megkezdi működését. Az építés és szervezés lelke Szabó Sámuel, a kollégium első igazgatója.

1792–1796 között épül fel Türk Antal tervei szerint a ma is álló, sok szempontból mintának tekintett, új kolozsvári unitárius templom.

1801–1806 között felépül a kolozsvári Unitárius Kollégium kétemeletes épülete.

1821. Hivatalos kapcsolatfelvétel az angol unitáriusokkal. Szigetországbeli hittestvéreink levelet küldenek egyházunknak, amelyben ismertetik vallásukat, történetüket és helyzetüket. Egyházunk válaszlevélben ismerteti hitelveinket, szervezetünket és történelmünket. A két egyház között az érintkezés 1858-tól válik rendszeressé.

1831. Az észak-amerikai unitárius egyházzal való kapcsolat kezdete. Bölöni Farkas Sándor tengerentúli útjának és közvetítésének köszönhetően megkezdődik a levelezés egyházaink között. Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című, 1834-ben kiadott munkájában beszámol az amerikai unitáriusokkal való találkozásáról is. Az észak-amerikai unitárius egyháznak köszönhetően tehetséges lelkészeink a későbbiekben az amerikai unitárius teológiai intézetekben folytathatnak tanulmányokat.

1837. Brassai Sámuelt kolozsvári főiskolai tanárrá, a következő évben pedig rektorrá választják. Megválasztása a „szabadelvűek győzelme volt az aulikusok felett”. Tanári munkásságával új korszak kezdődik a főiskola életében.

Ez évben jelenik meg Istent dicsőítő magasztalások és esedezések címen a jelenleginek is részben alapját képező, új egyházi énekeskönyv Aranyosrákosi Székely Sándor szerkesztésében.

1839. Kiadják az első, nyomtatásban is megjelent unitárius egyháztörténelmet. Szerzője Aranyosrákosi Székely Sándor, címe Az unitária vallás történetei Erdélyben.

1841. Bölöni Farkas Sándor, a felvilágosult, haladó szellemű író és öntudatos unitárius végrendeletében a kolozsvári unitárius kollégiumnak adományozza könyvtárát.

1841–1847. A főiskolai és alsó fokú oktatást Brassai Sámuel tervei alapján korszerűsítik. A latin helyett az anyanyelvű oktatást vezetik be, az osztályrendszert szakrendszerrel helyettesítik. Ez a reform lehetővé teszi az oktatás és nevelés színvonalának emelését.

1848. A vallásügyet korszerűen rendező 1848. évi XX. törvénycikk első pontja kimondja, hogy „az unitárius vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik”.

A szabadságharc idején nehéz volt egyházunk helyzete: iskoláinkban szünetelt a tanítás; tanulók, tanítók, lelkészek, hívek nagy számban vettek részt a harcokban; a többnemzetiségű helyeken levő egyházközségek sokat szenvedtek.

1860. Simén Domokos lelkészjelöltet az Egyházi Képviselő Tanács a Manchester New College-ba küldi tanulmányai folytatására. Simén Domokos Székelykeresztúron kollégiumi, majd Kolozsváron főiskolai tanár. Hivatását a tanításban és a tudomány művelésében találta meg. Korai halála (1878) megakadályozza munkája folytatását. Evangéliumi csodák és A szentháromság eredetének és kifejlődésének története című művei teológiai irodalmunk maradandó értékei.

1861. Kriza János és Nagy Lajos szerkesztésében kiadják a Keresztény Magvető című unitárius teológiai folyóiratot, amelynek célja „a keresztény eszmék s általában az erkölcsileg szép, jó, igaz magvaink vetése és fejlesztése”. A Keresztény Magvető az első teológiai folyóirat Erdélyben.

1864. Megjelenik Ferencz József kolozsvári lelkész, majd püspök kátéjának első kiadása. Napjainkig huszonegy kiadást ért meg. A különböző kiadások tükrözik hitelveink fejlődését.

1865. Orbán Balázs, „a legnagyobb székely” áttér az unitárius vallásra. Fő műve, A Székelyföld leírása 1868–1873 között jelent meg. 1876-ban és 1890-ben alapítványt tesz a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tanulóinak nemzetiségi és felekezeti megkülönböztetés nélküli segélyezésére.

1868. Egyházunk fennállásának 300. évfordulója, amelyen az angol hittestvérek képviselői is jelen vannak. Ez az első történelmi évforduló, amelyet Dávid Ferenc halála óta az unitáriusok nyilvánosan megünnepelhetnek.

1870. William E. Channing amerikai unitárius teológus válogatott műveinek első kötete megjelenik magyar nyelven. A fordítást Kriza János püspök kezdeményezte a főiskolai tanárok és lelkészek közreműködésével. Channing művei hozzájárultak teológiánk fejlődéséhez.

1875. Megjelenik Ferencz József Unitárius kis tükör című munkája. Ez a munka egyházunk történetének, hitelveinek, szertartásainak és szervezetének rövid összefoglalása. 1930-ban Vári Albert átdolgozásában új kiadása jelent meg.

1885. augusztus 29-én Boros György javaslatára Dávid Ferenc Egylet néven egyháztársadalmi szervezet alakul, amelynek célja a vallásos és erkölcsi élet ápolása. Első elnökének Brassai Sámuelt választják meg.

1888. szeptember 10-én keltezett végrendeletében Berde Mózes páratlan szorgalommal megtakarított egész vagyonát az unitárius egyházra hagyja. Gondoskodása külön kiterjed a tanuló ifjúságra az ún. cipóalapítvány létesítésével, amely sok szegény sorsú és szorgalmas ifjú tanulását teszi lehetővé.

A Dávid Ferenc Egylet kiadásában megjelenik az Unitárius Közlöny című folyóirat, amely később egyházunk hivatalos lapja lesz. Első szerkesztői Nagy Lajos és Boros György.

1890. október 26-án Budapesten felavatják az első fővárosi unitárius templomot a városvezetőség által ajándékozott telken. A hajdani Koháry és Alkotmány utca szegletén álló díszes épület Petz Samu tervei alapján épült.

1898–1901. Kolozsváron felépül az Unitárius Kollégium új, Pákei Lajos által tervezett épülete, amelyben a kollégium, a teológiai intézet, a püspökség és más egyházi intézmények kapnak helyet.

1900. Bostonban megalakul az Unitárius és Szabadelvű Vallások és Egyházak Világszövetsége (International Council of Unitarian and other Liberal Religious Thinkers and Workers, későbbi nevén: International Association for Religious Freedom).

Kolozsváron megalakul az első unitárius ifjúsági szervezet, amely a későbbi Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köreinek Egyetemes Szervezete (1929–1948), és a mai Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (1991–) jogelődje.

1905. A székelykeresztúri unitárius lelkészkör megbízásából Lőrinczi István szerkesztésében megjelenik az Unitárius Egyház című, egyházon belüli ellenzéki lap.

1907. Megjelenik az Unitárius Szószék című folyóirat II. kötete. (Az első kötet a magyar honfoglalás ezeréves évfordulója tiszteletére Simó János szerkesztésében jelent meg 1896-ban.) Célja a lelkészek szószéki szolgálatának támogatása és az egyházi beszédirodalom fejlesztése. Mindenkori szerkesztőit a Lelkészkör kérte fel erre a felelősségteljes munkára. Később a kommunista rendszer ezt a teológiai szaklapot is megszünteti.

1910. Megalakul az Unitárius Nőszövetség.

Felavatják az első Dávid Ferenc-emléktáblát a dévai várban. Az emléktáblát azóta a vandál pusztítások miatt többször újra kellett állítani. A hagyomány szerint Dávid Ferenc börtöne nem a mostani emléktábla helyén volt, hanem a belső kapubástyánál, a sziklába vésve.

1915. Az Egyházi Főtanács a lelkészképzés fejlesztése érdekében az addigi Papnevelő Intézetet átszervezi Unitárius Teológiai Akadémiává. A lelkésznevelés új szervezeti és tanulmányi szabályzata kisebb módosításokkal 1948-ig marad érvényben.

1919. Megkezdi működését az unitárius leányotthon. A kollégium északnyugati sarkán, a földszinten berendezett otthonban tizenegy leánynövendéket szállásolnak el.

1920. A trianoni békediktátum Erdélyt Romániának juttatja, majd az 1940. évi bécsi döntés Erdélyt két részre szakítja. A második bécsi döntésig a romániai nacionalista államhatalom az unitárius többségű falvakban a lakosokkal erőszakkal román templomokat építtet, híveket térít, névelemzéssel és más módszerekkel elrománosít. Földreform címen az állam számottevő földterülettől fosztja meg egyházunkat. Az oktatást az elnyomást szolgáló állami törvények hatására románosítják, a magyar nyelvű tanítás fokozatosan visszaszorul a vallásos nevelés területére. Védekezésképpen egyházközségeink új felekezeti iskolákat létesítenek.

Megalakul az Unitárius Irodalmi Társaság. Célja az unitárius vallás történetének és hitelveinek ismertetése, az egyházi élet fontosabb mozzanatainak irodalmi rögzítése és az unitáriusok művelődésének előmozdítása. Az Irodalmi Társaság első választott elnöke Ferencz József püspök.

1924. Pálfi Márton tanár szerkesztésében új egyházi énekeskönyv jelenik meg. A jelenleg is használatban levő énekeskönyvünknek ez az első kiadása.

1928. Az erdélyi unitárius ifjúság első országos konferenciáját Székelykeresztúron rendezik meg. A konferencia elnöke Szent-Iványi Sándor kolozsvári lelkész, munkatársai Balázs Ferenc, Szabó Samu, Fikker János, Mikó Imre és mások.

1930. Balázs Ferenc lelkészi és közösségszolgálatának, kiemelten vidékfejlesztő munkájának (pl. szövetkezet alapítása) kezdete Mészkőn. Önfeláldozó munkájának kordokumentumait elsősorban a Közérthető evangélium és a Rög alatt című műveiben hagyta hátra. Nem volt még e században unitárius lelkész, aki olyan nagy körben tudta volna felkelteni maga iránt az érdeklődést, a szeretetet, illetve a bírálatot, mint Balázs Ferenc.

1933. Megjelenik az Unitárius Evangélium című lap dr. Kiss Elek teológiai tanár, későbbi püspök szerkesztésében. Célja Jézus evangéliumának hirdetése, a hivatásszerű unitárius élet szolgálása és Isten országának építése.

1948. Az ún. tanügyi reform éve. Valamennyi egyházi iskolát államosítanak. A teológiai képzést a négy protestáns egyház az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet keretében közösen szervezi meg, a hitvallásbeli sajátosságok és nyelvi különbözőségek tiszteletben tartásával. A rektor fölé az állami hatóság „tanulmányi igazgatót” nevez ki, akinek külön marxista szellemű tanszéket létesít. Az egyházi épületeket államosítják, csak a közvetlenül kultuszt szolgálókat hagyják meg. Az egyháztársadalmi szervezetek működését is beszüntetik.

1948–1962 között szervezik meg a társas, majd a kollektív gazdaságokat. Az egyházközségeknek ellenszolgáltatás nélkül be kell adniuk az államnak földterületeiket és erdőiket. Az egyetemes egyház összes földjét elveszik, irattárakat, kegytárgyakat, régi dokumentumokat koboznak el. A hívek minimális színvonalú megélhetésre kényszerülnek. A falusi egyházközségekből a fiatalok tekintélyes része városra települ. A régi egyházközségek fiatalok nélkül meggyengülnek, fogynak, elerőtlenednek. Az egyház fenntartása újraszerveződik.

1956. A magyarországi forradalom és szabadságharc után elrettentő példaként egyházunk vezetőinek, lelkészeinek és teológiai hallgatóinak tekintélyes részét börtönre, kényszermunkára ítélik. A meggyőződésükért ártatlanul meghurcoltak névsora: Dr. Erdő János, Dr. Lőrinci Mihály, Dr. Simén Dániel professzorok, Végh Mihály, Nyitrai Mózes, Deák Berta, Gellérd Imre, Székely László, Szabó Dezső, Pálfi Albert, Kelemen Imre, Bálint Ferenc, Benedek Ágoston lelkészek és Léta Áron, Sándor Balázs, Nyitrai Levente, Kelemen Csongor teológiai hallgatók. Rázmány Mór lelkészt már korábban, 1953-ban börtönbüntetésre ítélték.

Az istentelen és embertelen államhatalom egyházi életbe való beavatkozása egyre átfogóbb méretűvé válik. A bűnös nacionál-kommunista rendszernek az egész társadalom – és benne egyházunk is – áldozatává válik. Az államvédelmi szervek módszeresen szervezik be a lelkészi karból is az együttműködőket, akik többsége szintén áldozat, néhányan azonban haszonélvezőkké válnak. Mindezek ellenére az egyházi élet nem bénul le teljesen: mindenki a maga helyén és saját felelősségére tevékenykedik. A templomok javítása, paplakok építése, harangvásárlás az elnyomás és általános szegénység ellenére is napirenden van.

1970–1989. Az egyház a városokba beköltözött, szétriasztott hívek gondozására fordítja figyelmét. Új egyházközségek alakulnak Kolozsváron, Csíkszeredában, Kőhalomban, Homoródon, Brassóban és Székelyudvarhelyen.

1989 után, a kommunista elnyomás alóli felszabadulás eredményeképpen az amerikai egyesült államokbeli unitárius–univerzalista gyülekezetekkel gyümölcsöző testvéregyházközségi kapcsolatok bontakoznak ki, fellendül a templomok és más egyházi épületek építése, beindul a földtulajdonok és ingatlanok visszaadásának folyamata, az egyházközségekben újjászerveződnek az ifjúsági egyletek és a nőszövetségek, 1993-ban Kolozsváron és Székelykeresztúron újraindulnak az unitárius kollégiumok; a megváltozott viszonyok függvényében egyházi alaptörvényünk is jelentős változáson megy át (1996, 2002). Az egyház rendeltetésszerű működésében teljesen új távlatok nyílnak.