Támogatóink:

Szent-Iványi Sándor életrajza


Sepsiszentiványi primor Szent-Iványi Sándor (Marosvásárhely, 1902. január 18. – Lancaster, Massachusetts, USA, 1983. október 16.) unitárius püspöki helynök, egyházi író, történész, politikus. Az amerikai magyar közélet meghatározó alakja, a Magyar Baráti Közösség egyik alapítója, a Szent-Iványi család egyik tagja.

Régi erdélyi unitárius családból származott, apja, Szent-Iványi György, anyja, Wiedemann Emília. Iskoláit Marosvásárhelyen, az egyetemet Kolozsváron végezte, 1924-ben végzett lelkészként az Unitárius Teológiai Akadémián. Tagja volt a Tizenegyek Társaságának Balázs Ferenccel, Lőrinczi Lászlóval és Dobai Istvánnal. 1926-ban ösztöndíjasként a Harvard Egyetemen magiszteri képesítést szerzett, majd Kolozsváron 1932-ben teológia tanári képesítést. Ezután a Chicagói Egyetemen, majd a Meadville Theological Schoolban folytatta tanulmányait, utóbbiban doktorált 1947-ben.

1927-ben választották a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, majd 1934-ben, miután megszerezte képesítését, teológiatanárává. 1939-ben Budapestre költözött, ahol hitoktató lett. 1941-től 1947-ig a Budapesti Unitárius Egyházközség vezető lelkésze, 1945-1947 között pedig püspöki vikárius. 1930-31-ben szerkesztette az Unitárius Tudósítót, 1928 és 1937 között az Unitárius Közlönyt, 1929 és 1933 között pedig az Unitárius naptárat.

1944-ben angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat, valamint zsidó származású embereket mentett. A háború után bekapcsolódott a politikába. 1945 elején részt vett a Polgári Demokrata Párt budapesti szervezeteinek megalakításában és a párt ügyvezető elnökévé választották. 1945. április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945-ös választásokon pártja színeiben a nagy-budapesti listáról bejutott az Országgyűlésbe. Teleki Géza lemondása után, 1945. július 27-től pártja elnöke lett. 1945-1946-ban a Budapesti Nemzeti Bizottság, 1946-ban az Országos Nemzeti Bizottság tagja volt, illetve szintén 1945-1946-ban a Magyar Vöröskereszt elnöke volt. 1946-ban Angliába, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

1947-ben a Fáklya című folyóiratot szerkesztette. Emigrálása miatt megfosztották pártelnöki tisztségétől. 1949-ben lett amerikai állampolgár. 1952-ig a Boston Jamaica Plain negyedben található egyházközség elnöke, majd 1952-től a massachusettsi Lancasteri Első Keresztény Egyház, majd a Clinton Első Unitárius Egyház vezető lelkésze volt nyugdíjba vonulásáig. Közben, 1948 és 1950 között a The Response című folyóirat főszerkesztője. 1950 és 1956 között ugyan tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, de az emigrációs politikától távol tartotta magát. 1955-től az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat vezetője, az Amerikai Erdélyi Szövetség vezetőségi tagja. Húsznál több szépirodalmi, vallási és egyházi könyve, brosúrája jelent meg magyarul, hat pedig angolul is. 1967-ben segített életre hívni a Magyar Baráti Közösséget. Lancasterben érte a halál, szívroham végzett vele.

1945-ben tagja volt a Magyar Nemzetgyűlésnek, majd elhagyta Magyarországot, és 1947-ben az USA-ban telepedett le. Még a hetvenes években is szerepelt az Amerika Hangja rádióban. Tanulmányokat, cikkeket közölt amerikai folyóiratokban.