Támogatóink:

Honvéd-emlékmű avatóünnepsége Szinden

A 25 főt számláló szindi magyar közösségben folyó év szeptember 10-én rendkívüli eseményre került sort. A Torda melletti falu összlakosságának alig 3%-át képező helybeli magyarság egyetlen szervezeti kerete, a Szindi Unitárius Egyházközség honvéd-emlékmű avatóünnepségének adott otthont. A II. világháborúban, 1944 szeptemberében, Szind határában elesett 43 honvéd nevét és emlékét őrző gránit obeliszket a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság, az anyaországi Honvédelmi Minisztérium és a Történelmi Vitézi Rend Észak-Erdélyi Törzse állította az egyházközséggel karöltve.

Az emlékmű kezdeményezői és az avatóünnepség résztvevői kegyelettel emlékeztek a tordai csatában elesett 2500 honvéd – és mindenkori hőseink – életáldozatára, akiknek „neve nem számadat, hanem csillagok a föld alatti égen“ (Tamási Áron). Az ő tiszteletükre állított emlékmű mellett faragott–festett fejfát emeltünk az ugyanazon a vidéken elesett német, orosz, ukrán, román és más nemzetű katonák emlékére.

E ritka viszonyulás eszmei alapját az képezi, hogy hőseink nem csak magyar hősök voltak, hanem egyben az egyetemes emberiség áldozatai, más szóval az istentelenség és embertelenség áldozatai. A rájuk való emlékezéshez nem társulhat a kései bosszúnak semmilyen érzése. Azok a szovjet és román katonák, akiket a mi honvédeink ellen küldtek egykoron, nem kevésbé voltak kiszolgáltatottak a háborús veszélyeknek és feletteseik akaratának. Őket is ugyanúgy várták haza, és lehet, hogy hiába. Értük is sok könny hullhatott valahol – Oroszországban, Ukrajnában vagy Románia-szerte. Ha áldozatainkra emlékezünk, nem egykori ellenségeinket kell szidnunk. A kegyelet nem erre való! Ha őszintén emlékezünk, akkor azt azért tesszük, hogy végre megnyugodjon a föld és a lelkiismeretünk, hogy az áldozatok vére ne kiáltson többé az égre, és, hogy „a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés” (József Attila)!

Az avatóünnepség a zsúfolásig telt unitárius templomban istentisztelettel kezdődött, amelyet Bálint Benczédi Ferenc püspök, az Erdélyi Unitárius Egyház főpásztora tartott. Utána a helybeli unitárius lelkész köszöntötte a vendégeket, majd ismertette az emlékműállítás eszmei alapját és a kivitelezés fontosabb tudnivalóit. Az ünnepség a templomkertben folytatódott a Himnusz eléneklésével, ünnepi beszédekkel, alkalmi énekekkel és verssel, majd az emlékmű leleplezésével és megkoszorúzásával. A Szózat eléneklése után a résztvevők az unitárius paplakra vonultak közebédre, miközben megtekinthették A tordai csata képekben című  fényképkiállítást.

Az emlékműállítás és az avatóünnepség fő támogatói: a magyarországi Honvédelmi Minisztérium és a Nemzeti Civil Alapprogram, akik támogatását több magánszemély, szervezet, intézmény anyagi és természetbeni hozzájárulása, illetve szervezési közreműködése egészítette ki.

Szabó László